ADATOK
_______________________________
Teljes név: Oliver Reeves
Becenév: Oli
Kor: 26 év
Születésnap: Március 8. (Halak)
Családi állapot: Egyedülálló
Eredeti karakter: Aki Kirito (Junketsu + Kareshi)
Nevének jelentése:
LEÍRÁSOK
_______________________________
Szerepkör:
Jellem: Oliver... valószínűleg nem ő lesz az a fazon, akivel bárki is szeretne összehaverkodni. Eléggé magának való, öntörvényű, önfejű, makacs, határozott és idegesítő alak. Ha nem úgy van valami, ahogyan azt ő akarja, akkor abból képes oltári nagy problémát csinálni. Egyszerűen utálja, ha parancsolgatnak neki... képes ezért ölni is, ha megelégeli a dolgot (nos, tényleg). Gyerekkorában kezdődött az egész. Talán nem kapott megfelelő neveltetést, vagy a gének az, ami igazán szerepet játszott a jelleme fejlődésében... ki tudja? De ez nem is annyira lényeges. Oliver amolyan falkavezér alkat lenne ő. Oliver a banda összetartó ereje (meg aki belevitt mindenkit a rosszba). Kiskorától kezdve vannak a rendőrséggel összetűzései...
Előtörténet: A helyzet az, hogy sosem volt minden rendben a családjában. Különösen attól a perctől fogva, hogy megszületett az öccse. Nem tudja, miért, de sosem szerette Andyt. Talán mert a srác mindig körbe volt zsongva, ő meg volt a rosszfiú, akit nem kell szeretni~ mert sokszor ez jött le neki a szülei viselkedéséből, így eléggé lázadó kölyök lett belőle.
Tizenévesen inkább eljárt a haverokkal bulizni és inni, mintsem az íróasztal fölött görnyedve tanuljon. Egyszerűen úgy akart élni, ahogyan azt ő akarja. A saját szabályai szerint. Csak hogy a szülei, legfőképp az apja eléggé ellenezte, bár ez nem meglepő. Melyik szülő akarná, hogy a gyereke tönkretegye magát minden hétvégén azzal, hogy részegre issza magát és bandázik? Arról nem is beszélve, hogy Olivernek nem egy rendőrségi ügye volt. A haveroknak unszolnia sem kellett, gondolt egyt és lopott a boltból. Nem is kis értékben... volt, amikor elbukott, de volt, amikor nem. Ám amíg nem volt nagykorú, nem büntették meg. Aztán az apja tiltásait, büntetéseit megelégelte és terveket kezdett szövögetni ellene. Eleinte önmagát is meglepte azzal a gondolattal, hogy igen... képes lenne megölni a saját apját. Sőt, párszor ez is vetette az ötletet, de az apja folyamatosan csinált valami olyat, amivel felidegesítette, amivel akadályozta az életét, a mindennapjait.
Andy meg... ja. Vele ekkortájt már még annyira sem foglalkozott, mint mikor kicsik voltak. Csak a gyámoltalan, ártatlan kölyköt látta a fiúban és valljuk be, Andy az is volt és mai napig az is.
Aztán a viták mindennapossá váltak. Egyszer az öccse is próbált beszélni vele, de Oliver elhajtotta, mondván, ez az ő élete, ne szóljon bele. Ekkor döntött úgy, hogy tényleg elköveti élete nagy tervét (csak hogy drámaiak legyünk).
Bejelentette otthon, hogy a haverjaival elmennek pár napra sátorozni a közeli erdőbe. Nem kért engedélyt, csupán bejelentette, hogy igen, ez így lesz. És ez így is volt. Legalábbis mindenki azt hitte, hogy sátorozni megy... a haverjai tényleg elmentek és ő is elindult velük, csak félúton "eszébe jutott", hogy otthon hagyott valamit. Így hazament, míg a srácok tovább mentek az erdőbe.
A terveibe azt is belevette, hogy az anyjuk épp nem lesz a városban... valami üzleti útra ment, talán. De igazából az nem foglalkoztatta, hova megy, csak az, hogy nem lesz otthon; nem zavarhat bele a tervébe.
Az apja nem számított rá, hogy aznap bárki is zavarni fogja este, hisz Andy sem tartózkodott otthon. Ő is elment a barátaival valamerre, talán moziba, de hát... tudjuk, ez Olivert nem érdekelte. Tehát az apját teljesen váratlanul érte, amikor Oliver megjelent előtte. Pár hangos szóváltás után Oliver egyszerűen leszúrta az apját egy jól irányzott mozdulattal; a szívét találta el. A férfi holtan esett össze előtte, meghalt.
Oliver pedig ott hagyta a kést az apja szívében. Miért? Olyan szépen nézett ki az apja testébe mártva... mondhatni, kellemes érzéssel töltötte el, hogy megszabadította magát egy ekkora gondtól.
Hamar távozott a lakásból, szinte észrevétlenül. Még a hangos szóváltásukat sem hallotta senki, ami külön mázli volt.
A késről annyit érdemes tudni, hogy elég ritka darabról volt szó. A városban akkoriban összesen 2 db volt megtalálható... és mégis ott hagyta. Ez volt az egyik hiba, amit elkövetett. Azt viszont jól tette, hogy nem puszta kézzel fogta meg a kést, hanem kesztyűben, így ujjlenyomatot nem hagyott rajta.
A gyilkosság után követte a haverjait az erdőbe és végigmókázott egy éjszakát velük... másnap pedig jött a telefon az anyjától, hogy Andyt bevitték a rendőrségre azzal a váddal, miszerint meggyilkolta az apjukat. Ez akaratlan is mosolyt csalt az arcára. Hogy Andy? Tényleg? Mi sem egyszerűbb, mi?
Egy ideig minden jól ment. Andy sejtette az igazságot, de senki sem hitt neki. A fiú akkor éjjel hozzányúlt a késhez, rajta hagyva az ujjlenyomatait, aztán elrohant. Ezt látta egy szemtanú és ez elég volt ahhoz, hogy a fiút börtönbe csukják. Oliver pedig röhög a markában, mert amíg ő kint él szabadon, addig Andy egy koszos cella mélyén senyved......
A LÉNYEG kiemelése
_______________________________
-
KAPCSOLÓDÓ SZEMÉLYEK
_______________________________
George Reeves X: A saját tulajdon apja, akit meggyilkolt. Mindig is utálta... mindig parancsolt neki a férfi, sosem engedte, hogy azt tegye, amit akart. Ebbe unt bele és végül olyat tett, amire azt hitte, sosem lenne képes.
Eleanor Reeves: Az édesanyja. Vele nem volt sosem baja. Örül, hogy a nő mellette áll és neki hisz, nem az ártatlan kisöcsinek, Andynek. Az anyja mindig is befolyásolható volt, pont ezt szereti benne annyira. Amikor csak tudja, kihasználja.
Andrew Reeves: A drága kis öcsikéje, akit ... mindig utált. Igen, Oliver nem szeret kábé senkit, saját magán kívül. Andy-t mindig is túl jófiúnak tartotta, meg hát ő volt otthon a kiskedvenc. Hát ő nem kért ebből... már kiskorukban is nagy volt köztük az ellentét. Az mondjuk kész rejtély számára, hogy hihette el mindenki, hogy Andy a gyilkos és nem ő... bár örül ennek, nagyon is. Andy szenvedjen csak bent.
Remington Aldrich:
FOTÓALBUM
_______________________________
[ További képek ]
SZEMÉLYES VÉLEMÉNY
_______________________________